tegNAPI MOTTÓ...

A bölcsesség, az bölcsesség, elméletileg jól hangzik, gyakorlatilag... na az már más... felmerült bennem, hogy vajon A.M. saját sikeres tapasztalatból írta-e le velős gondolatát, vagy épp azért, mert elméletileg ezt így találta (volna) helyesnek, hatékonynak, előrevivőnek... gyakorlatilag ugyanakkor... hát... nem biztos, hogy sikerült neki, vagy ha igen, akkor ő tuti egy mázlista... mindenesetre jól hangzik, amit írt... az pedig igen-igen meglehet, hogy nem vettem elég komolyan... vagy nem voltam elég rosszul, vagy nem volt eléggé elegem... Szó-szó (dó, ré, mi...): a tegnapi mottóm - éledező reményeimmel ellentétben - semmilyen kihatással nem volt az életemre, ha csak azt a 10 perces edénymentő mosogatást nem nézem... Következésképp: maradok változatlanul... még... vagy még-se... lehet, hogy mindjárt elhatározom: saját mottóim lesznek... mától... és nem mástól... műfajilag, formailag és tartalmilag nézve... haikus - cinikus - önkritikus - nárcisztikus - ironikus - apatikus - dinamikus - energikus - elasztikus - aszketikus - eklektikus -  empirikus - didaktikus - dialektikus - allegorikus - antagonisztikus -... lehet, hogy olykor tragikus vagy drasztikus vagy éppenséggel anarchikus, kicsit néha fanatikus, rám nézve nem empatikus és kevésbé szimpatikus, szintetikus, etikus ... tikus...ikus... kus(s!)...  szép ez a "magyar nyelv" ugyebár... ugye... bár... ???