Mottó: "Minden jóra fordul, és minden megkerül, vagy itt volt mindig, el sosem veszett... de lenne már csak egyszer, hogy zsebre vágott kézzel könnyed és vidám legyek... és nincsen, mert csak ennyi van, hát lennék inkább önmagam, a többi már nem érdekel..." (Republic)
...lavírozni, egyensúlyozni, féllábon megállni, jég hátán is megélni, közben rohanni, lehetőleg odaérni, nem elkésni, nem lekésni... tudni kell... kéne... néha persze áteshetek a ló túloldalára, és extraként két szék közül a földre, és akkor jön a szembesülésből fakadó kétségbeesés, hogy mi van, ha szétfolyok, megbillenek, lepottyanok, elcsúszok, elkések, netalán útközben elveszek... de nem!!! ...mert máris támadásba lendül a dac és a "ha lúd, legyen kövér"-gyalogság: féllábon és lábujjhegyen szökdelve még tányérokat is forgatok rohanás közben a ló túlodalán két szék között, ha a helyzet megkívánja, néha én is kívánok ezt-azt, aztán ezt gyorsan elengedem, aztról nem is beszélve...
Na, hogy a lényegre térjek, ilyen pazar élethelyzetben született a fenti össze-vissza vágott, számtalan zenekart és előadót megmozgató, hirtelen felindulásból elkövetett, zene és szöveg nyelvén megfogalmazott, akár ÖNÉLETRAJZnak is tekinthető feszültséglevezető műalkotás, ...mely eredetileg egy képzés margójára íródott, azaz integrálódott egységes egésszé, melynek következtében lecsitultam, letisztultam... egy időre... egyelőre... egy előre, egy meg hátra, hátra ülök inkább, hason most nincs kedvem... na jó, lefáradtam... MENTEM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése